#3.~ Buli

Szιαszτ๐к .

Nos, hát itt az új rész! Ez a rész az egész történetnek a kezdete. Innen indul minden. Mivel ebben a részben már Justin is szerepel. Ez a fejezet az egész történetnek a kezdete. A főszereplők találkoznak, és az események megindulnak. Szóval a két főszereplő, Justin és Nicole életét lehet majd soron követni. (bár ez egyértelmű volt). Remélem tetszeni fog ez a fejezet! Jó olvasást! :)

Tamara. 

   Vagy tíz ruhát próbáltam fel. Végül egy egybe részes, fekete szoknyát választottam. Éppen hogy a combomat takarta. Direkt választottam ilyen kihívó öltözetet. Úgy érzem ez a ruha a ma estéhez pont jó lesz és illik is hozzá. Egy fekete, flitteres magassarkú cipő mellett döntöttem. A sminkemre nem fordítottam különösebb jelentőséget. Csupán fekete szemceruzával kihúztam a szemem.- az átlagosnál egy kicsit vastagabbra. A szempillámon pedig fekete spirállal húztam végig. A hajamat teljesen kivasaltam. Az apróbb dolgokat még elvégeztem, de még így is maradt időm. Kilenc órára jönnek értem Vickyék. Még volt fél órám. Lementem és még pár szót váltottam az édesanyámmal. 

Már fél úton jártunk a Los Angeles-i klubba. 

- Igazán kicsípted magad! - mutatott rám Vicky. 

- Igen. De látom, te sem fogtad vissza magad. - ő egy mini bőrszerkóban volt. Mini szoknya, és a felsője szinte csak a melleit takarta. 

- Ja, igen. Remélem felszedek valami helyes pasit. 

- Khmm.. - Mike színlelt köhögést, miközben a kocsit vezette. - Vicky csak legyintett. 

- Neked is találunk valakit. - terelte el a szót Vic.

- Kösz. De inkább én intézem a dolgaim! - feleletem. 

Az út végéig még beszélgettünk. Próbáltam olyan témát felhozni, amibe Mike is bele tud szólni. Ezért az elmúlt évekről beszélgettünk, hogy mi minden történt velünk. Ugyan is mikor Mike és Vicky szakítottak, Mike elköltözött. Ennek már lassan négy éve. De most vissza jött, és újra itt lakik Los Angelesben. 

- Megérkeztünk. - szólalt meg Mike. 

- Szuper. - vágtuk rá egyszerre a barátnőmmel. 

Szerencsére VIP jeggyel rendelkeztünk, így nem kellett a végtelen sorba beállni. Egyből beengedtek minket. Mindannyian kértünk egy koktélt, kezdésnek. A zene ordított, meg is lehetett volna süketülni. Teljesen fel ment bennem az adrenalin. Mind a hárman elmentünk és közösen táncoltunk. Lehetséges, hogy már több órája itt vagyunk a táncparketten. Én egy kissé kifáradtam, így elmentem és leültem a pulthoz. A srácok ott maradtak és folytatták a táncot. Én kértem egy újabb koktélt. Körbenéztem a táncoló tömegen, mindenki jól érezte magát. És még én is. Nagyon is jól éreztem magam. A pultnál nem ültek túl sokan, az emberek inkább táncoltak. Rajtam kívül csupán csak hárman ültek a pultnál. Miközben az italomat iszogattam, észrevettem, hogy valaki még ül itt. Csak ő teljesen be volt húzódva a sarokba. Ő is egy koktélt iszogatott. Elég sokáig figyeltem, de még mindig nem láttam teljesen az arcát. Férfi az illető, egészen biztos. Az öltözete stílusos, látszik, hogy ad a külsejére. Még mindig az arcát fürkésztem. Na ne. Ez lehetséges? Vagy csak csal a szemem? Ez tényleg Ő? Nem hittem a szememnek. Ahogy felismertem az arcát, már-már biztos voltam benne. Az illető nem csinált semmit, csak ült, és iszogatott. Senki sem volt körülötte, csak ő egymaga kuksolt a sötét sarokban. Már elég régóta figyeltem őt. Igen. Biztos vagyok benne, hogy ez Ő. Felismerem. Minden stimmel. A haja, az arca, a tetoválásai. Igen. Ő nem más mint Justin Bieber. Már túl régóta bámulom őt. Olyan régóta, hogy ezt ő is észrevette. Zavarodottan hajtottam le a fejem. De azt azért éreztem, hogy most ő kezdte el fürkészni az arcom. Engem bámult. - Azt sem tudom mit tegyek. Az utolsó kortyot az italomból felhörpintettem. Egy gyors pillantást vetettem a barátaimra, akik még mindig táncoltak. Visszanéztem, a szemem akaratlanul is a sötét kis sarokra került. Már nem volt ott. Hová tűnt? Kissé csalódott lettem.

És akkor hirtelen valaki leült mellém. Justin volt az. Annyira meglepődtem, hogy még levegőt venni is elfelejtettem. 

- Szia. - szólított meg.

- őőő.. Szia. - kissé zavarodottan, akadozva szóltam vissza.- nem voltam biztos benne, hogy csakugyan hozzám beszél. De már senki sem volt a pultnál. Csak én és ő. 

- Hogy telik az estéd? - kérdezte. 

- Eléggé jól. - eléggé jól? A fellegekben éreztem magam ebben a percben. - Na és a tiéd? - már normálisan, nyögdécselés nélkül tudtam beszélni. 

- Szokásos.. legalábbis eddig az volt. - mosolyodott el. 

Szólt a pultosnak, és rendelt még két koktélt. Az egyiket az én részemre. 

- Köszönöm. De miért kapom? 

- Csak úgy. - válaszolta, még mindig vigyorogva. - Mi a neved? 

- Nicole. Nicole Buttler a nevem. 

- Szép név. Én Justin Bieber vagyok. 

- Tudom. - erre már én is felszabadultan kezdtem el nevetni. 

- Igen, azt gondoltam. Van kedved beszélgetni? 

- Aha, persze. - próbáltam közömbösen válaszolni, kisebb-nagyobb sikerrel. 

- Akkor menjünk arrébb és ott folytatjuk. - megfogta a kezem és a legeldugottabb helyre vezetett. Itt még a zenét is halkabban lehetett hallani. Kézen fogva oda vezetett, majd leültünk. Ő velem szembe ült le. Először csak néztük egymást. Egymás szemébe nézve, bámultunk egymásra. 

El sem hiszem. Itt ülök Justin Bieberrel. Lehet, hogy csak álmodom? Miért pont velem történne ez meg? Nem érdekel. Egyszerűen fantasztikus érzés. Gyönyörű barna szemei vannak. Csend volt köztünk, de nem az a kínos fajta csend. Teljesen megbabonáz velük. 

- öhm.. És minek köszönhetem mind ezt? Miért jöttél oda hozzám? - törtem meg a csendet. 

- Mert láttam, hogy engem bámulsz és, hogy bejövök neked. - vigyorgott. 

- ..Aha. - csak ennyit bírtam kinyögni. 

- Igazam van? 

- Nem is tudom. 

- Ugyan már! - még mindig vigyorgott, és egyfolytában a szemembe nézett.

- Hát, ha úgy vesszük.. igen. - hangsúlyoztam ki az igen szót. Éreztem ahogy az egész arcom lángokba borul.

- Tudtam én! - önelégült mosoly ült ki az arcára. 

Ebben a percben az egyik barátja jött oda hozzánk. Alaposan végig mért engem, majd Justinhoz fordult. Váltottak néhány szót, majd Justin közölte vele, hogy ő még marad. 

- Akkor induljunk! - állt fel az asztaltól Justin. 

- Mégis hová? - néztem rá kérdően.

- Nicole, természetesen hozzám! - válaszolta. 

- Nem. Miért mennék én veled? - tiltakoztam, bár legszívesebben már mentem is volna vele. 

- Gyere már! - ismét megfogta a kezem, és a hátsó kijáraton át a kocsijáig vonszolt. - Ülj be! - nyitotta ki a kocsi ajtaját. 

Én csak szótlanul beültem. Megkerülte a kocsit, és már ült is be. A kocsi szélsebesen, szinte már repült a sötét éjszakában. Már hajnali egy körül járhatott az idő. Fogalmam sem volt, hogy mégis mit keresek itt. Tudtam, hogy nem a legjobb ötlet, de mégis szerettem volna. Legszívesebben életem végéig kocsikáznék vele. 

- Gyönyörű vagy! - szólalt meg. 

- Köszönöm.. - pirultam el. 

- Még csak most néztem meg jól, hogy milyen szexi ruhában vagy. - kacsintott rám.

- Inkább az utat nézd! Így is sokat ittál, és vezetned sem kellene..

- Hány éves vagy? - nem törődve azzal amit mondtam, tett fel egy kérdést. 

- 17 vagyok. 

- Hmm.. Van barátod?

- Nincs.

- Testvéred?

- Az sincs.

És így ment tovább az út. Mindenféle kérdést feltett, amire én válaszoltam. Rövid idő alatt, szinte az egész életemet kikérdezte. Amikor odaértünk a házához, csak ámulni tudtam. Hatalmas és gyönyörű ház. Újra kézen ragadott és felvezetett a szobájába. Én helyet foglaltam, addig ő lement; azt mondta, hogy hoz valamit. Rövid időn belül vissza is tért. Mindenféle piát hozott fel. Alig bírta el, olyan sokat hozott. Szépen lerakosgatta őket egyesével az asztalra. 

- Te le akarsz itatni engem? -  kérdeztem. 

- Nincs szándékomban. Egyedül vagyunk itthon, miénk az éjszaka. Bulizzunk! - vigyorgott, majd el is kezdett inni. 

Nekem is nyújtott egyet, amit végül is elfogadtam. Rossz ötlet. Tudom, hogy rosszul csinálom, amit csinálok. De nem tudtam nem- et mondani. Közben beszélgettünk, és nevetgéltünk. Rendesen kiismertük egymást. Jól éreztük magunkat. Mire észbe kaptam már az ágyon voltunk és forrón csókolóztunk. Justin rám mászott és csókolózni kezdtünk. 'Állj! - súgta egy belső hang. De nem. Nem törődtem vele és átadtam magam ennek a csodálatos érzésnek.