- Ha? Hogy.. mi? - kérdeztem vissza.
- Miért nem figyelsz? Valami baj van?
- Dehogy is! Csak egy kicsit elábrándoztam.
Úgy van, egész végig a külvilágot kizárva, feledkeztem bele a gondolataimba. Sokszor van ilyen. A fejemben élem a tökéletes álomvilágom, ahol minden nagyszerű. Néha jó ha az ember a gondolataiba meredve átgondolja az életét. De most nem is ebben a világban voltam, csak úgy kikapcsoltam az agyam. Így semmit sem hallottam abból amit Vicky mondott. Az iskola menzáján voltunk. Nem voltam éhes, ezért csak egy üveg vizet vettem. Annak is csak a kupakjával játszadoztam, és így sikerült elbambulnom.
- .. ő igen. Hol is tartottunk? - próbáltam érdeklődést mutatni.
- A bulinál. Tudod, hogy eljössz- e!?
- Ó, hát persze. Még mindig a buli. Ugyan már!.. Vicky esze nem is járhat máshol. - kacsintottam rá.
- Ahogy mondod! De most már induljunk haza.
Egész haza vezető úton győzködött. Ismerem már őt, úgysem adta volna fel! Nem tehettem mást, beleegyeztem. Csak remélem, hogy nem négykézláb mászva kell Vickyt hazavinnem, mint múltkor.. Hajlamos túlzásokba esni.
Hazamentem , s próbáltam nem a másnapi bulira gondolni. Fogtam a laptopomat és leültem vele az ágyra. Egész nap gépeztem és a gondolataimba merültem. Egy gondolat nem ment ki a fejemből, ezzel vesződöm már kettő napja. Nem tudom kiverni ezt a gondolatot a fejemből...
Jó lett, de nekem rövid:( Úgy olvastam volna még.. És az a gondolat pedig aaaaaaz...?:D Várom a következő fejezetet.
VálaszTörlésszia:) tetszett, de szerintem is elég rövid..amugy nagyon jó,folytasd!:3
VálaszTörlés